Letölthető programfüzet:

programfuzet

SZENTENDRE ÚJ ORGONÁJA



A reformáció 500. jubileuma alkalmából ünnepélyes hálaadó istentiszteletet tartottak október 31-én a szentendrei evangélikus templomban, melynek keretében felszentelték a város új orgonáját. Az orgonát nem véletlenül nevezik a hangszerek királynőjének: elkészítése rendkívül időigényes és bonyolult munka, mely a mai napig nagyrészt tradicionális módszerekkel történik.
Az orgona tervezőjével, Zászkaliczky Tamás orgonaművésszel beszélgettünk.
Úgy tudom, már több éve napirenden volt az orgona építésének a gondolata…
Az evangélikus gyülekezet úgy gondolta, hogy addig nem kész egy templom, ameddig nincs benne orgona, mert ez hozzátartozik az evangélikus lelkülethez. A koráléneklés, a musica sacra szerves része az egyházi életnek. Tíz évvel ezelőtt hozott határozatot a presbitérium arról, hogy nekikezdünk a megvalósításnak, s ezt a gyülekezet közgyűlése megerősítette. Nagyon drága hangszerről van szó, így a gondolattól az elkészüléséig eltelt sok esztendő gyakorlatilag a pénzgyűjtés időszaka volt.
Ön már több orgonát is tervezett. Ez hányadik a sorban?
Nem tudom megmondani, de nem olyan sok. Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amikor kevés új hangszert építettek, azokban az évtizedekben inkább restaurálással vagy átépítéssel foglalkoztam. Szentendrén viszont ez már a harmadik orgona, amit én terveztem, korábban a Ferences, illetve a Református Gimnázium kért fel rá. A három hangszer közül ez a legkisebb méretű.
Milyen fázisokból áll egy orgona megépítése?
Az első lépés a hangszer megtervezése, ami tulajdonképpen a hangjának a megtervezése, mert minden hangszer egyedi a méretében, felépítésében, hangzásában. Sok szempontot kell figyelembe a tervezésekor: például, hogy milyen funkciója lesz, mekkora térbe kerül. Majd meg kellett találni azt a műhelyt, amelyik alkalmas az elkészítésére. Mi a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúrát bíztuk meg a szerkezet megtervezésével, elkészítésével. Bár viszonylag kis orgonáról van szó, mégis egyesztendős munka volt a megépítése. Valóban manufaktúráról beszélünk, tehát a legkisebb alkatrésztől kezdve mindent saját maguk gyártottak. Ennek az orgonának 534 sípja van, amely mind különböző anyagú, nagyságú és alakú.
Ez elképesztően nagy munka lehetett…
Folyamatos együttműködés volt köztem és műhely között, minden apró lépést tisztázni kellett. Az a szokás, hogy a műhelyben az orgonát teljesen felépítik, összeállítják annyira, hogy megszólaltatható legyen. Ha minden rendben van, akkor szétszedik darabokra, és újból összerakják a végleges helyén. Az orgona külsejét, homlokzatát Kocsis Gáspár tervezte, aki a templom belsőépítésze volt.
És milyen lett a végeredmény? Olyan, amilyenre számítottak?
Természetesen olyan lett, amilyennek elképzeltük, de őszintén meg kell mondanom, hogy mindig vannak meglepetések, mert a műhely akusztikája más volt, tehát ott másképpen szólalt meg. Éppen azért az orgonaépítés utolsó fázisa az intonálás, ami nem egyszerűen csak egy hangolás. Minden sípnak más a hangszíne, a hangereje, a hangmagassága, és ezt az adott tér akusztikájához kell igazítani. Ez több napi munkát vett igénybe, mert minden sípot többször, akár tízszer is kézbe kellett venni. Nemcsak arra kellett figyelni, hogy szép legyen a hangzása, hanem hogy egymáshoz képest is összehangoltak legyenek. Az orgonaépítés hosszú hónapokon át tartó folyamatára éppen ezért az intonálás teszi fel a koronát. Még 31-én délelőtt is „piszkálgattuk”, mert mindig lehet a hangzását egy kicsit szebbé, jobbá tenni.