Letölthető programfüzet:

programfuzet

ADVENTI KALENDÁRIUM



Nagy a sürgés-forgás, készülődés. Adventben hatalmas „projektbe” fogunk: alaposan eltervezünk mindent, vagy rutinosan végezzük a szükségeseket. Jól bevált, megszokott módon vagy éppen kísérletezve, újat próbálva. Kutatunk alapanyagok, ajándékok után, vásárolunk jó előre, ütemezve vagy kapkodva, az utolsó pillanatban. Recepteket cserélünk, sütünk, főzünk vagy rendelünk. Szép előadásokra, vásárokra járunk, karácsonyi zenéket hallgatunk. Csinosítunk, díszítünk, öltözködünk. Gyűjtögetünk és csak telünk, telünk.
Nagy a sürgés-forgás, készülődés. Adventben hatalmas „projektbe” fogunk: alaposan eltervezünk mindent, vagy rutinosan végezzük a szükségeseket. Jól bevált, megszokott módon vagy éppen kísérletezve, újat próbálva. Kutatunk alapanyagok, ajándékok után, vásárolunk jó előre, ütemezve vagy kapkodva, az utolsó pillanatban. Recepteket cserélünk, sütünk, főzünk vagy rendelünk. Szép előadásokra, vásárokra járunk, karácsonyi zenéket hallgatunk. Csinosítunk, díszítünk, öltözködünk. Gyűjtögetünk és csak telünk, telünk.

A gyerekek másként tesznek, izgatottan várakoznak. Ajándéklistát rajzolnak, levelet írnak a Jézuskának. Meglepetéseket készítenek: díszeket, kártyákat, saját kezű alkotásokat. Műsorokra próbálnak, verseket, dalokat, szerepeket tanulnak, próbálják megjegyezni, követni, milyen ruha, süti kell, hányra és hova menjenek, mikor jöhetnek, mit kell még vinni. Már Mikuláskor elfáradnak, lebetegednek, aztán új erőre kapnak, hiszen olyan izgalmas és mozgalmas, csupa titok és játék ez az időszak.

Gyerekkorom emlékei egytől egyig különböznek ettől. Betlehemeztünk, énekkarral, osztállyal szerepeltünk sokat, műsorokat vittünk idősotthonba, betegekhez, óvodákba. Mozgalmas karácsonyunk volt utazással, hogy együtt lehessen a nagycsalád. Rohanás, stressz? Semmi nyoma. A képek és hangok, amelyek előtűnnek: Klári csodaszép mézeskalács temploma az osztályunkban, mellyel kántáltunk, és aztán meg is ehettük. Illata, fénye is felejthetetlen, az is, ahogyan napokig készítette egyedül a konyhában. Érthetetlen, hogyan, amikor mi ketten az öcsémmel is náluk játszottunk a szobákban, akkor még négy gyereke mellett. A karácsonyi csengőszó a szobaajtón túlról, melyet mindannyian együtt hallgattunk az ajtó előtt állva, várva. A csodás fenyőfák, melyek alatt késő estig játszhattunk! A gyönyörű családi éneklések a nagyszülőknél, a nagyik krémesei, nagyapám ropogós szőlőfürtje, melyet december végéig őrzött, hogy ilyentájt ehessük, a sparhelten sült krumpli, gesztenye illata, lelkész nagyapám éneke és harmóniumjátéka. A régi karácsonyfadíszek, a házi szaloncukor készítése, olaj- és cserépkályhalángok tánca a mennyezeten. Csupa melegség, zene, csoda!

Mindezért karácsonykor nem találkozom nagy „dalos családommal”, a tanítványok, kórustagok sokaságával, még sincs hiányérzetünk. Zenetanárként, kórusvezetőként nem tartok karácsonyi ünnepségeket, még adventben vannak a hangversenyek. Orgonálok a templomban, Mikulást és Angyalt várunk a zenebölcsiben. Évek óta az adventi kalendáriumomban csoki, apró ajándék helyett egy-egy adventi, karácsonyi ének bukkan fel, melyet amerre járok, tanítok, a legkisebbektől a legidősebbekig énekelünk együtt és külön, ki-ki magában, magányosan vagy baráti, családi körben. Annyit tudunk már, hogy nem is érnénk a végére, szuflával, hanggal se bírnánk. A dallamok belénk bújnak, folyton előbukkannak, kitörölhetetlenek. Ajándékozhatóak.

„Mert a hol van a ti kincsetek,
ott van a ti szívetek is”
Máté evangéliuma 6,21. Károli fordítás

Aki énekel, nem fél, sőt, boldog. Kétszer imádkozik, aki énekel. Énekeljetek együtt örömmel, nyissuk a kalendáriumot!
Bokorné Forró Ágnes